Volt egyszer egy utazó, aki
eltévedt a sivatagban. Már több napja vándorolt az egyformának látszó homok
dűnék között, de nem talált lakott helyre, sem oázisra. Lassan elfogyott az
utolsó csepp vize is. Irtózatos szomjúság gyötörte, azt gondolta, itt a vég.
Aztán egyszer csak egy elhagyott
pálmaligetre bukkant, melynek a közepén egy kis kunyhó állt. Az utolsó erejével
odavánszorgott. Egy kutat talált benne. Erejét megfeszítve pumpálni kezdte.
Semmi, a víznyerő csont száraz volt. A tekintete egy kis asztalra tévedt. Volt
rajta egy kulacs, úgy másfél-két literes. És… igen…, tele volt vízzel. Már
húzta is volna ki a dugót, hogy kínzó szomjúságán enyhítsen, amikor észrevett
egy kis táblácskát mellette, valami írással. Betűzni kezdte, és ez állt rajta:
„Vándor! Töltsd a vizet a kútba,
az utolsó cseppig, és annyi vizet pumpálhatsz, amennyit csak akarsz!”
Emberünk dilemmába került.
Rettenetesen szomjas volt, de tudta, hogy ennyi vízzel legfeljebb 1-2 nappal
élhet tovább, és nem biztos, hogy a következő oázisig el fog érni, ráadásul azt
sem tudta, merre induljon.Te mit tettél volna a helyében? El tudod képzelni,
milyen lehet 40 fokban napok óta nem inni? Ha beletölti, és nem jön víz, az a
biztos halál. Ha megissza, egy hajszálnyi esélye talán marad.
Észvesztő dilemma!
Mi lenne, ha a felét meginná, és
a többit töltené bele? De az írás szerint az utolsó cseppig bele kell töltenie.
Nos, a vándor vett egy mély lélegzetet, és beleöntötte az egészet a kútba. Majd
elkezdte pumpálni. Először semmi.
Érezte, hogy a forróság ellenére
megfagy a vér az ereiben.
Majd halk szörcsögés hallatszott.
Aztán néhány koszos, sáros vízcsepp megjelent. Reménykedni kezdett, és még
nagyobb erővel pumpálta… Elkezdett folydogálni, és egyre inkább tisztult.
Eszeveszett pumpálásba kezdett. Néhány perc múlva bőven folyt a kristály
tiszta, hűs víz. Az egész kád megtelt a kút alatt, az utazó nyakig merült a
friss, selymes vízbe, és csak ivott és ivott…
Amikor aztán annyi edény
megtöltött, amennyit csak elbírt, egy feliratot vett észre kifelé az ajtó felett,
melyet eddig nem vett észre:
„Vándor! Ne felejts el újra
megtölteni a kulacsot, hogy aki utánad jön, szintén ihasson a kútból!”
Ezek a kutak úgy működnek – és ez
nem kitaláció, tényleg vannak ilyen kutak -, hogy előbb beléjük kell tölteni
egy kevés vizet, hogy működésbe lépjenek.
Ebben nagyon hasonlítanak az
életben is a legtöbb olyan dologhoz, amelyből nyereséget szeretnénk kivenni.
Először bele kell tennünk valamennyit. Kockázatot kell vállalnunk. Hol többet,
hol kevesebbet. Minden "kút" más mennyiséget kíván. A felével, vagy
csak 99%-al nem elégszik meg. Ebben nagyon hasonlít a hálózatépítéshez, ahogy
már bizonyára Te is észrevetted.
De nem csak arra hisz az élet
minden területén szükség van a vetésre ahhoz, hogy aratás legyen!
De az emberek mindig le akarják
spórolni a befektetést akár az egészségükről akár a jövőjükről van szó! Mindig
a jelenben élnek és csak azzal tőrödnek, hogy ma feléljenek mindent és nem
tőrödnek a következményekkel! És amikor hirtelen valami baj történik, egy
váratlan betegség, baleset egy rossz lelet diagnózis kerül a kézbe, vagy
elbocsátják a stabilnak hitt munka helyéről akkor döbben rá, hogy cselekedni
kéne de ilyenkor már sokszor késő!
A táplálékkiegészítők és az MLM lehetőség
nem tűzoltásra való, hanem megelőzésre!
Ezért gondold meg kedves olvasó
megéri-e meginni a kancsó vizet a gyors szomjúság oltásra, vagy érdemesebb-e
hinni a felírásnak, és hittel beleönteni a kútba, bízva benne, hogy sokkalta
nagyobb áldás lesz belőle!
